Vihar előtt

SZOMORÚ SZEMEK
A nyár első kutyarajza, fotóról. A Tóni szöszmötölt vele fél délelőtt, de jó is lett.

Régen sok állatot rajzoltunk, egyszer például egy lovat kellett rajzolnom fotóról. Nem egész lovat mint a Józsinak legutóbb, csak a fejét. A fotó nagyon jó minőségű volt, a német család aki rendelte, szimpatikus, szóval mindent beleadtam, profi munka lett.

Mikor jöttek, büszkén vettem elő a mappából, várva az ilyenkor megszokott őszintén elragadtatott dícsérő hangokat. De csönd volt, semmi elragadtatás, a lány akinek készült, a szüleivel együtt merev arccal nézte. Végül rákérdeztem, de a hangomban már volt egy jó adag düh:

- Van valami gond?

A lány láthatóan kellemetlenül érezte magát, gondolkozott, hogyan fogalmazza meg.

- Olyan..., szomorúan néz...

Namost a németekben az a jó, hogy olyan jámborak, lehet velük kiabálni..

-Miiiii?! Hogyhogy szomorúan néz? Pontosan úgy néz mint a fotón! Pontosan úgy! És miért nézne szomorúan?

- Mert tavaly meghalt.

KIBÚJÓ BABA

Ezt a babát Tibi lelkiismeretesen megrajzolta, pontosan lemásolta a fényképet, mégsem volt elégedett a látvánnyal. Én is megnéztem, meg a Tóni is, sokáig próbáltunk rájönni, hogy mi nem stimmel.

A Tóni szerint olyan mint egy Fehér László kép.

Később jöttek a szülők, és mielőtt átvették volna, ők is hosszan és tanácstalanul nézték a képet.

TAGORE SÉTÁNY

A balatonfüredi sétányt Rabindranath Tagore indiai költőről nevezték el, van is szobra egyből a sétány elején. Régen egy másik bronzbüszt volt ugyanezen a posztamensen, de állítólag az túl szomorúan nézett. Legalábbis a rendszeresen idelátogató indiai politikusok szerint. Ezért aztán, néhány évvel ezelőtt kicsrélték erre a patinátlan, aránytalan csokimikulásra.

A tegnapinál is forróbb és eseménytelenebb ez a mai nap. Ráadásul Kitti is szabadnapos, ezért nem számíthatunk rá, hogy a szökőkútban eláztatott rövidnadrágjával és felsőjével vidítson fel minket, amint tette azt tegnap.

A következő felvételen a Szent Imre látható, amint befut a kikötőbe. Vanyolai Úr elmondása szerint Törökországban vették, majd évekig vártak, mire lett annyi víz a Sió csatornában, hogy felúsztathassák rajta a Balatonba. Már vagy négy-öt éve járja a Balatont, többször dolgoztam is rajta, jó kis hajó.