Ritkán dolgozom esküvőn és még ritkábban egy partnerünk esküvőjén. Az sem gyakori, hogy kimondottan hozzám ragaszkodnak, de mindez megvolt tegnap, augusztus 22-én. A 22-es amúgy szerencsés számom, de semmi különös szerencse nem ért, hacsak azt nem számítom, hogy felébredtem, mikor a kocsi lement az útról, és visszakormányoztam anélkül, hogy felborult volna. De ez már hajnalban volt, tehát 23-án, vagyis nem számít.
Az esküvő egy négyszáz éves vadászkastélyban volt, sűrű erdőben, az osztrák határsávban, különös, gyönyörű helyen, Szombathelytől 13 km-re kell lekanyarodni a 89-es útról. A kastély körül ősfák, és kispatak kőhíddal. Az erdő másik felén Ausztria és az Alpok.
Mialatt én szorgalmasan
dolgoztam, a
többiek Füreden megpróbálták végigkostólni az összes pincészetet a Borhéten, mert ez volt Tibi utolsó estéje. Ma reggel aztán egyik sem kelt fel, csak miután végig hívogattam őket. Én magam is hajnal 5-kor feküdtem le, mégis kint voltam a téren fél tízkor, és fél 11-re már meg is csináltam ezt a rajzot.
Tibi elutazása parádésra sikerült. Azt hiszem ötször jött vissza, egy kulcs miatt, vagy
papirok miatt, vagy a kolbászt hozta, vagy csak úgy, már ő sem tudta miért. És közben mindig megtalálta őt valaki. Először két lány Békéscsabáról, aztán a Süsü és a popcorn-os lány, akitől egy üveg bort kapott a rajzért, de volt egy romlott rajz is, amit végül a Majoros címkézett újra.
A csípőskolbász készleteket Tibi rám hagyta, amire nagyon büszke vagyok. Természetesen adok belőle majd a többieknek, de
egyelőre csak szagolgathatják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése