Pakolunk ki reggel a fa alá, de nem is mi vagyunk, csak a kivetített énképeink vánszorognak a napon. A fa alá érve förtelmes dögszagot érzek.
-Tibi, basszus, érzed.... ezt a rohadt dögszagot?
Tibi jön, szaglászik, keservesen elfintorodik.
-De miért, és honnan jön ez Tibi? A kő alól?! Megdöglöttek a vakondok a föld alatt?
Tibi tanácstalanul néz rám:
-Közülünk nem hiányzik senki?
Persze az is lehet, hogy maga a halál ilyen büdös. Tegnap este még itt ólálkodott a sétányon. Pénzt dobtam neki és elfutottam, mint Borat az idős házaspár elől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése