2009. augusztus 28., péntek

Utolsó nap és este


Holnaptól egy hétig egy színházi fesztiválon dolgozom: www.vidorfest.hu/, ezért ma vagyok itt utoljára, pedig a szezon még mindig nem ért véget. A gyerekek egész nap a szökőkútban ugrálnak, a színpadon megy a népzene, és tele van a strand. Délután ajándékba megrajzoltam ezt a szép kislányt Lacinak,az unokatesómnak.
Egy órával ezelőtt itt volt Petra, egy nagyon régi barát, akit jó ha egyszer látok egy évben. Gyönyörű kislánya, Maya, megfürdött a szökőkútban, majd a fejemen ugrált, a kisfia Marci, aki kb. másfél éves lehet, rendesen ült a babakocsiban.

Még most éjjel is hőség van, a muslincák ellepik a klaviatúrát, nem bírok többet írni pedig annyi minden kimaradt. De valamikor ősszel újratöltöm az egész blogot, és minden napot kiegészítek, és megírom a régi sztorikat is...

Jóska bácsi képei

Holnap utazom, pakolás közben lefotóztam a képeket amiket ajándékba viszek Pestre. Jóska bácsi, a Példakép, a 87 éves, gyémántdiplomás mérnök úr naponta megfest egy ilyet.




Vegyél meg!

A gyerekek néha nagyon vicceseket mondanak, ez a kislány mindegyiken túltett. A bátyja is nevettette, kb. egyszer sem láttam az arcát rendesen, mégis nevettem, mert ilyeneket mondott, szó szerint idézem:

-Te miért nézel engem ennyire? Azért mert szeretnél egy ilyen kislányt? Akkor vegyél meg az anyukámtól!

2009. augusztus 27., csütörtök

Bónusz

A szezonnak lőttek, vége. Nem! Körben a Balatonon minden település kihalt, még Siófok is, a maradék túristák viszont itt nálunk sétálnak, rajzoltatnak és boroznak és ettől, meg a nagy meleg miatt, olyan mintha július lenne. Csak az a szomorú, hogy már fél kilenckor besötétedik, és vasárnap, augusztus 30-án itt is vége lesz a nyárnak. Attila és a csontváza is csak két napot maradnak még, utána Horvátországon keresztül Velencébe mennek, a családdal együtt.

2009. augusztus 26., szerda

Ráadás






Vettem még két képet Jóska bácsitól és Marianna nénitől. Jóska bácsi nem veszi rossz néven, ideírom, hogy a képekbe Marianna néni is belefest néha, és igazi múzsaként követi és segíti minden kép létrejöttét. Idén 55 éve házasok.

2009. augusztus 25., kedd

Oscar


Ez a bár pontosan velünk szemben van, mindenképp meg kell említenem, mert számos koktélt és jegeskávét ittam a pultjánál és nagyon jó hely, kedves a személyzet és mindig jó a zene. Ha így folytatják, a nevükhöz méltóan legendásak lesznek. Sajnos az ő törzsközönségük is elutazott.

Az utolsó Nap Szépe

Ez a kislány az anyukájával jött, akinek van még két nagy fia, akiket régebben már lerajzoltam. Nagyon kedvesek voltak, agyon dícsérték a rajzaimat, és visszafelé a Borhetek-ről hoztak nekem palackozott mustot. Nem is tudtam, hogy lehet kapni, és nagyon jól esett, hogy ennyire szeretnek.

Elmenni és ittmaradni


Tibor után Süsü is elhagyja a szezon süllyedő hajóját, mégpedig a Clitoris fedélzetén. Kicsit aggódik, mert Alsóörsre kell átvinnie a hajót és szembeszél fúj, a motor pedig nem biztos, hogy beindul.
-Vetyerok?
-Nem, ez egy Volvo, de ritkán indítom be, sose lehet tudni. De volt Vetyerokom: na, az tényleg sosem indult be, és ha mégis, akkor meg nem lehetett leállítani. Egyszer egy órán át köröztem a kikötőben, amíg ki nem fogyott a benzin. Később szerencsére valahogy levált a hajóról és elsüllyedt, akkor vettem ezt a Volvo-t. A Vetyerok meg ott feküdt az iszapban békésen, míg egy horgony bele nem akadt. Látom a palit, hogy kihúzza, tiszta iszap meg kagyló az egész. Megyek, mondom neki, hogy az az én tulajdonom, erre oda akarja adni. Mondom nem kell, csak engedje vissza az iszapba. Én ott tárolom. Ha gondolja, a kagylókat megtarthatja.

2009. augusztus 23., vasárnap

Esküvő-Búcsú







Ritkán dolgozom esküvőn és még ritkábban egy partnerünk esküvőjén. Az sem gyakori, hogy kimondottan hozzám ragaszkodnak, de mindez megvolt tegnap, augusztus 22-én. A 22-es amúgy szerencsés számom, de semmi különös szerencse nem ért, hacsak azt nem számítom, hogy felébredtem, mikor a kocsi lement az útról, és visszakormányoztam anélkül, hogy felborult volna. De ez már hajnalban volt, tehát 23-án, vagyis nem számít.
Az esküvő egy négyszáz éves vadászkastélyban volt, sűrű erdőben, az osztrák határsávban, különös, gyönyörű helyen, Szombathelytől 13 km-re kell lekanyarodni a 89-es útról. A kastély körül ősfák, és kispatak kőhíddal. Az erdő másik felén Ausztria és az Alpok.














Mialatt én szorgalmasan
dolgoztam, a
többiek Füreden megpróbálták végigkostólni az összes pincészetet a Borhéten, mert ez volt Tibi utolsó estéje. Ma reggel aztán egyik sem kelt fel, csak miután végig hívogattam őket. Én magam is hajnal 5-kor feküdtem le, mégis kint voltam a téren fél tízkor, és fél 11-re már meg is csináltam ezt a rajzot.

Tibi elutazása parádésra sikerült. Azt hiszem ötször jött vissza, egy kulcs miatt, vagy
papirok miatt, vagy a kolbászt hozta, vagy csak úgy, már ő sem tudta miért. És közben mindig megtalálta őt valaki. Először két lány Békéscsabáról, aztán a Süsü és a popcorn-os lány, akitől egy üveg bort kapott a rajzért, de volt egy romlott rajz is, amit végül a Majoros címkézett újra.
A csípőskolbász készleteket Tibi rám hagyta, amire nagyon büszke vagyok. Természetesen adok belőle majd a többieknek, de
egyelőre csak szagolgathatják.

2009. augusztus 21., péntek

Boldogság



A Boldogság térben és időben jól behatárolt helyen van, a 71-es úttól délre, a Tagore nevű sétányon, minden évben augusztus közepén. Tegnap este is sok ezer ember kereste és találta meg itt: a tüzijáték előtt és után is tömve volt a borhét. A borászokat is próbára teszi a sok boldog ember. Az aszófői Fodorvinnél traminit kértem, de rizlinget kaptam. Azért boldogan megittuk, de a második körnél mondom a lánynak, hogy most már tényleg adjon traminit. Kitölti, megkóstolom, de megint rizling, csak félszáraz és kicsit gyümölcsösebb.
-Ez nem tramini. Ez rizling.
A lány sértődött, pedig mosolyogva mondtam mint a Jim Beam reklám. Új poharakat tesz ki, kóstolgatunk. Kiderül, hogy a hűtőben egyáltalán nincs is tramini, de nem vallják be, csak látom, hogy sápadnak, mert így zárás előtt negyed órával szembesítem őket a ténnyel, hogy a 400 forintos rizlinget egész este 200 forintos traminiként adták el. Átmegyek a szőlősi Fodor pincébe, aminek csak a neve hasonló, a pult mögött borász áll. Ott kapok finom traminit és még mustot is viszek, meg zsíroskenyeret, hogy a Zsuzsival mindenünk meglegyen. Ez lesz a mi helyünk. Zsuzsinak külön szimpatikus a hosszúhajú rockercsávó, aki a főnök mögött minden este fullrészegen tesz-vesz.
Holnap a Fodorokkal alliteráló pincészeteket fogom ellenőrizni, az Ódort és a Koczort.

2009. augusztus 20., csütörtök

Csoszá sztálo dnyec-Mi történt ma

Ma megint megtelt a Balaton, mégis alig volt munkánk, mert mindenki a strandra ment. A nap fénypontja, ma is a borhetek volt, vagyis az ebédem: paprikás lisztben ropogósra sütött keszegek mellé badacsonyi tramini. Útban a boldogság felé szép filmzenéket hallgattam:

A breakes srácok minden nap jönnek és minden nap nagyon lazák.

Háromkezű nő

Szép dekoltázsokat és hosszú combokat minden mennyiségben lehet látni itt a téren. De ezzel a fiatal lánnyal szörnyű tréfát űzött a természet: a lengőbordájából egy harmadik kar nőtt ki.

Szétesve 2



Pakolunk ki reggel a fa alá, de nem is mi vagyunk, csak a kivetített énképeink vánszorognak a napon. A fa alá érve förtelmes dögszagot érzek.
-Tibi, basszus, érzed.... ezt a rohadt dögszagot?
Tibi jön, szaglászik, keservesen elfintorodik.
-De miért, és honnan jön ez Tibi? A kő alól?! Megdöglöttek a vakondok a föld alatt?
Tibi tanácstalanul néz rám:
-Közülünk nem hiányzik senki?



Persze az is lehet, hogy maga a halál ilyen büdös. Tegnap este még itt ólálkodott a sétányon. Pénzt dobtam neki és elfutottam, mint Borat az idős házaspár elől.


AUGUSZTUS 19



A reggel érdekesen indult, délelőtt 11 körül 10 percen belül három túrista szenvedett balesetet. Az első egy középkorú nő volt, aki úgy lefejelt egy táblát, hogy azonnal hanyatt esett, és hanyatt fekve sikoltozott, míg fel nem állították, de még azután is. A második szintén egy táblafejelés volt, de egy másik tábla és egy bajszos férfi, aki hamar összeszedte magát. A harmadik pedig az a félóránként ismétlődő jelenet volt, amikor valaki megbotlik a járdából kiálló, félig elfűrészelt kőtömbben, és káromkodva, sántikálva megy tovább.
A Tibivel dramatizált dokumentumfilmet forgattunk "Halálos séta" címmel.


Kitti ma is nagyon csinos volt. Már tegnapelőtt is egy új top volt rajta, egy rövid szoknyával, ami nagyon jól állt neki, és ma is olyan csinos volt, hogy lefotóztam.Amúgy munkaügyileg megint egy beteg nap volt. Éjjel egykor vettük észre, hogy nem csináltunk meg egy duplarajzot, amiért holnap reggel 10-re jönnek, ezért Imi elkezdte gyorsan, lehet, hogy még most is kint ül a fa alatt és festi.

IMI EGY HŐS. EGYRE JOBBAN
BÍROM!










Azért én sem lustálkodom: ezt négyszemélyes képet elég sokáig rajzoltam.











Ez a fotó a Majoros kamerájából került a gépemre, mert mindig jön, hogy nyomtassam ki neki a túristákat akiket lefotózott. Ez mindig kellemetlen, mert a memóriakártyán össze vannak keveredve a privát fotókkal, amiket a Mariettával csinálnak. Próbálok nem odanézni, de úgy azért elég nehéz kiválasztani a másolandó képeket. Mindenesetre iderakom ezt a képet, mert egyértelműen bizonyítja azt, amit már régóta sejtek, hogy a Pista egyszerűen megőrült.

A nap szépe augusztus 19-én


Leanne, Németországból egy igazi jól nevel kislány, alig mozdult meg, okosan nézett. Gyorsan kész is lett a rajz.


2009. augusztus 19., szerda

Horuce rano-Forró reggel


Van egy ilyen kis faház, tele különböző programfüzetekkel, meg szórólapokkal. Tibi elintézte, hogy éjszakára bepakoljuk oda a cuccainkat. Amikor pakolunk, a túristák azt hiszik, hogy ott dolgozunk, és a miénk a sok szórólap.
Reggel tízkor éppen pakolok, bent, a naptól átforrósodott házikóban, az izzadság csorog a hátamon, a fejem hasogat. A semmiből hirtelen egy zselézett csávófej néz be az ajtón:
- Szia, van programfüzeted a borfesztiválról?
-Szia, nincs, vagyis, én nem itt dolgozom, nem tudom van-e.
-És nem tudnál adni egyet?
-Nem tudok adni, mert nem tudom hol van, de délután háromkor jönnek akik itt dolgoznak.
-De...
-Háromtól van nyitva ez az iroda, akkor gyere vissza.
-Akkor adjál már egy olyan füzetet onnan a polcról....!
Visszateszem a nyomtatót az asztalra és az ajtó felé fordulok.
-Értsd már meg, hogy nem adok semmit öreg! De egy taslit azt kapsz ha nem hagyod abba azonnal ezt a hülyeséget!

Gyakori kérdések



Jó napot, mennyi egy önarckép?

Elnézést, mennyi egy fotózás?

Szia, mennyi egy ilyen,.... izé?

Anya, ők azok a......, a tehetségesek?

És a rajzot haza lehet vinni?

Sziasztok, nem láttatok egy kislányt?

Sziasztok, tik csináltok ilyen kari....., kuri.....na,.! Azt a vicces képet? nem tudom hogy hívják.


Jegeskávé van?

Ez a kérdés valójában csak egyszer hangzott el, néhány éve. Két idős hölgy igyekezett a perzselő aszfalton, egyenesen felénk, a fa árnyékába, két üresen álló székünkhöz mentek és beültek közénk. Mi semmit nem szóltunk, mert ilyen nagy melegben életmentő lehet egy kis pihenés, szóval folytattuk amit addig csináltunk. Miután kényelmesen elhelyezkedtek, az egyik hölgy fogta a szék mellé támasztott reklámot és tanulmányozni kezdte a karikatúrákat és a portrékat.
Németül beszéltek egymással, és néhány perc múlva, mikor a táblát letették és várakozóan
tekintgettek, felálltam és odaléptem:
-Kann ich etwas helfen? (Segíthetek?)
-Eiskaffe bitte...(Jegeskávét kérünk)





2009. augusztus 18., kedd

Tajtékos napok













Egy hidegfront vonul át az országban északon, mi itt csak a szelét érezzük, a forróság változatlan.
A sétányon a cigányzenekar ragtime-ot játszik, a Vitorlásban Cserháti Zsuzsa szól
, a színpadon Deep Purple, a Teraszból Gemini, de csak foszlányokban, mert meszze van, az Oscar-ból RMD, a "Coctail Bár" nevű koktélbárból pedig RiseFM. Mindehhez még egy kis break cincog a tér közepén breakelő srácok magnójából.
Közeledik augusztus 20-a, a nyár vége. Mindenkin érezhető egyfajta pánik, vagy mohóság. A parton dolgozó lányok a hűség újabb és újabb definícióit fogalmazzák.

Kis rajzolócsapatunk morális mélypontján Tibi és Majoros üvöltöznek egymással egyik reggel,
egy motorost ábrázoló rajz miatt.


Esténként teljesen szétesünk: én meg Imi a borhéten, lányokkal, Majoros és Marietta a székükben ülve. Tibi magába fordulva várja az éjfélt, hogy mehessen a gitárjához.

A kedvenc ingem végleg elveszett, de megkerült a fényvédőkrémem. A Chrysler jobb elsőjét széthasította Tihanyban az útpadka, viszont megúsztam az éjszakai medencepartit megfázás nélkül.


Napközben a fáradtságtól engem és Tibit is az ájulás kerülget, a fa tövében energia-ital-doboz-hegyek.

Szürreális pillanatok. A kisboltba megyek, de a hűtőpult, az energiaitalaimmal és a túrórudikkal együtt eltűnt, vagyis odébbtolták, helyén egy sötét folyósóra nyíló ajtó tátong. Segítségért kiáltanék, de az eladólányok nem figyelnek, nem jön ki hang a torkomon, azután Istvánt hallom: - Az igazság odaát van...

Már a nap is alacsonyabb pályán jár, a gesztenyfánk alatti hűs árnyékot kiszárítjta és átlyuggatja a forró szél. Jön Jóska bácsi, a 87-éves festő, a Példakép, látja, hogy roszabbul festünk mint ő. Mondjuk neki, hogy azért, mert nem alszunk eleget: insomnia, Jóska bácsi. Jóska bácsi a rozsnyói premontrei gimnáziumba járt, ezért egy kicsit többet tud latinul mint mi, és mosolyogva azt válaszolja: "Sex horas dormire sat est juvenique senique." (Hat óra alvás elég, fiatalnak-idősnek).
Az a baj, hogy amióta Füreden vagyok, nem alszom többet négy óránál. Viszont egy szál cigarettát sem szívtam, és az alkohol is mértékkel fogy és inkább csak a jó bor.
Közeleg az este. Várom Zsuzsit. Kitti pityereg, próbálom vígasztalni, de hamisan csengenek a szavaim, mert én éppen boldog vagyok.

2009. augusztus 16., vasárnap

Hűség

Ezen a képen Aquilina Noémie látható, aki egy belgiumi magyar család lánya. Őt és a kishúgát Manon-t tizennégy éve minden nyáron lerajzoltatják velem a szülei, már tele vannak otthon a falak a rajzaimmal. És itt az Aquilina házaspár, két kedves ember, akiket, ha jövőre is jönnek, a 15. évforduló alkalmából a Füredi Portrérajzolók Egyesületének tiszteletbeli pártoló tagjaivá fogadni szeretnénk.

Black Beauty




Az elmúlt két napban kétszer is erre sétált egy kb. 17 éves afrikai-fekete - magyar, félvér lány, gyönyörű alakja, szép arca és annyira miniszoknyája volt, hogy még fényképezni is elfelejtettem. A Fekete Szépség mégsem ő, hanem Tibi gitárgyűjteményének új darabja egy éjfekete Les Paul Custom, mahagóni test, rózsafa fogólap, kecses, hosszú nyak gyöngyházberakással, arany szerelékek. Tibi az interneten vadászta tegnap, ma hozták meg Székesfehérvárról.

Úgy történt, hogy Tibi reggel óta türelmetlenül várta az érkezését, semmi munka nem volt, így az idő még lassabban telt. Délután kettőkor jött egy német anyuka két gyerekkel, és beültek Tibihez. Rá két percre érkezett a gyerek a hangszerrel. Tibi elkínzott arccal kifizeti és gyorsan bevizsgálja, németek várnak, Tibi visszaül a tábla mögé, gyerek elmegy.

A snellportré elvileg egy gyors rajz, de Tibi, ezt a fogalmat ma egy új dimenzióval gazdagította, mert bő fél óra alatt megrajzolta az egyébként másfél órás cuzit. Meg is dícsérték, hogy milyen gyors.
Tibi azt mondja, tudta, hogy ez lesz, mert mindig ez van. Megbeszéltük, hogy ez karmikus dolog, és attól lehet, hogy gyerekkorában, karácsonykor, amikor odaengedték a karácsonyfához, megnézhette ugyan az ajándékait, de nem játszhatott velük. Előbb meg kellett írni a leckéjét.

Remélem átjön a fotókon, milyen boldog a Tibi, egész nap kis mondókákat énekelt a gitár szépségéről és az ő szerencséjéről. Én mikor leszek ilyen boldog?
Kézbe vettem a hangszert, tényleg ritka szép darab. Tibi szerint az ötvenes években alakították ki ezt a nyakformát, ami azóta is a létező legkényelmesebb.

Zápor 2.




Az instabil csapadékos napot termikfelhős, szélbefúvásos követi. És egy-egy zápor ilyenkor újra kialakul.

2009. augusztus 15., szombat

A nap szépe augusztus 14-én

A lány is, meg a rajz is teljesen rendben volt.

Nádhedná szlecsná


Már említettem, hogy elkezdtem szlovákul tanulni. Németül és angolul jól, oroszul gyengén, de tudok, néhány mondatot pedig kisebb nyelveken is, dánul, lengyelül, hollandul, finnül. A szlovákok a szomszédaink, legalább köszönni tudni akarok nekik. Egyre több szlovákiai magyar és szlovákiai szlovák jön nyaralni a Balatonra, és mi jó vendéglátók vagyunk. Azt, hogy "csinos kislány", egyébként meg minden nyelven érdemes megtanulni. Tegnap Rebeka Dunaszerdahelyről tanított szlovákul. Rebekáról kiderült, hogy Chován Lóránt rokona, aki egy ismert festő, Rudnay tanítványa. Rebekát amúgy a Tibi rajzolta le, mérsékelt sikerrel.

Záporfelhők

AUGUSZTUS 14

Miközben a 8 hetes babát rajzoltam, átvonult felettünk egy záporfelhő, de az ernyők és a gesztenyefa együtt megvédtek, Leana fel sem ébredt. A zápor pedig ment tovább, ki a tóra, Siófok felé, azután Szántód irányába fordult, és szép lassan elfogyott.

A legfiatalabb

Leana németországból érkezett, és idén ő eddig a legfiatalabb modellünk, mindössze 8 hetes. Nála fiatalabb modell nemigen akadt az évek során. A Tónitól egyszer azt kérték Heidelbergben, hogy egy terhes hölgy születendő gyermekéről rajzoljon képet, a szülők alapján. Ezen a képen még látható a kedvenc, piros kockás ingem, amit Péntek este valahol elhagytam.
Kb. 12 perc után el is aludt, de a szemei addigra már készen voltak.




Vonnegut


Azt hiszem Kurt Vonnegut válaszolt arra, hogy "mi az értelme a földi életnek?".
Szerinte, mivel innen egyikünk sem jut ki élve, a földi élet célja, hogy segítsünk a többieknek keresztülvergődni rajta, bármit is jelentsen ez a gyakorlatban. Néztem ahogy újra és újra elkapja a frizbit, és arra gondoltam, hogy egy ilyen kiskutya is nagy segítség lehet.

2009. augusztus 12., szerda

Borhetek

Napközben és este is többször fordultam, hogy legyen elég borunk. A színpadon tegnap jó sok műsor volt.
A színpad után, az őspark felé fordultam, ahol sikerült lencsevégre kapnom egy kifejlett Süsüt, amint a Nobel díjasok csapásán, egyenesen a kocsma felé haladt. A felvételen jól látható a Süsü rendkívüli fizikuma, amire az elhárítás is felfigyelt, és fiatal korában beszervezte. Dél-Florida sós mocsaraiban, az Everglades-ben üldözte Castro ellenfeleit, majd jutalmul Havannában hatástalanította a szexbombákat egészen a rendszerváltásig. A magyar 007-es kalandos életét a "Mocskosan táncolni" című filmben örökítették meg, gyengébbeknek ideraktam a trailerét.
Elfelejtettem mondani, hogy, az utóbbi 8 év alatt idefolyt uniós és állami pénzekből nem csak az épületeket, de a parkot is nagyon szépen rendbetették. Még a márványtáblákat is, amikre rá van írva, hogy melyik híres tudós, politikus vagy művész ültette az adott fát.
Mivel az összeset kb. az utóbbi 60 évben ültették, a híres politikusok, tudósok és művészek kommunisták . Ezért az park nagy részét betegség fogja megtámadni, és a nagy részét ki kell majd vágni.


Este musicalek mentek a színpadon, gyakorlatilag minden számot ismertem.

MKGY

Medgyessy Kovács Gyula munka közben

A példakép

Győr Józsefnek hívják, nyolcvanhét évesen is festi a képeket, és árulja a mólón. Nem azért mert szegény, vagy rászorul, hanem mert szereti csinálni, és a képek fedezik a nyaralást. Győr József mérnök, kedves feleségével a Gellérthegyen laknak, és évek, vagy talán évtizedek óta lejárnak Füredre. Én mindig veszek tőle néhány képet, most két kicsit és egy közepeset választottam.

A nap szépe augusztus 11-én

Két év múlva topmodell lesz, holland, és Iminek jutott.

2009. augusztus 11., kedd

Fáradtság, humor

Ma is elfelejtettünk megcsinálni egy rajzot, de most Imi volt a ludas. Én épp rajzoltam, de így is kiélveztem, ahogy Imi magyarázkodik, tényleg nagyon sajnálta, tök vicces volt.

Tibi két napja eligazítást tartott, hogy már nincs sok hátra, mindenki szedje össze magát, koncentráljunk a munkára meg ilyenek. Engem külön lecseszett. Azóta viszont, Tibi késik, össze van esve, a cigi kiesik a kezéből és mindent kétszer kérdez meg.
Hatott az átkom....!
Mindig szól, hogy mindjárt jön, csak beugrik a WC-be.
Mindig azt válaszolom, hogy o.k., csak előtte húzza le.

Végre hétfő

A tömeg eltűnt, egyik fele hazament, a másik meg ki a strandra, mert vasárnap végig felhős volt, most meg szépen süt. Reggel, a kihalt téren egyedül üldögélek a székemben. A Tibi elment a postára, Imi meg a kisboltba. A blogot szerkesztem, mikor a hátam mögül fenyegető "Jónapotkívánok"-ot hallok.
- Egy számélyi igázolvanyt és egy közterületfoglálasi ángedélyt kérnénk.
Tudtam, hogy nem kéne, mégis olyan arccal fordultam hátra, mint aki most azonnal ölni fog, mert nem bírom elviselni, ha abban a néhány szabad percemben, amit a naplómmal töltök, valaki megzavar. Nem érdekel, hogy rendőr, sőt az még rosszabb, és három napon belül már másodszor jönnek. És ilyenkor az emberek bámulnak, hogy biztos csináltam valamit. Szerencsére üres a tér. Na mindegy, elképzelem a veszprémi városi bíróságot, Tibor türelmes, szelíd hangját, továbbá minden rendőrökkel kapcsolatos emlékemet, ahol a rendőrök jófejek voltak. Így azután fél perc elteltével egész normálisan folytatom az urakkal, előtte pedig úgy csinálok, mintha a laptopba lennék elmélyedve.
Végül minden rendben van, mindenki megőrzi a méltóságát. De azért kimegyek a Borhétre egy nagyföccsért, mert az nyugtat. És ha már ott vagyok, eszem egy keszeget.

Amint visszaértem a térre, jött Roberto Baggio egy rakás energiaitallal. Tudom, hogy szeret minket, de mégis, ezzel a sok redbullal meg fog ölni. Mondja, hogy a lányok a büfében elneveztek engem Mariachi-nak.
Vajon honnan tudják, hogy eredetileg flamenco gitáros akartam lenni? No, lehet, hogy meséltem. Lehet, hogy már azt is tudják, hogy a nagy fekete rajzdobozom tele van fegyverekkel? És hogy augusztus huszadikán ámokfutásba kezdek, ha Salma Hayek addigra nem lesz az enyém?


Zsilettel kiszedett szem

Tóni elment, és vele együtt elmentek a jó sztorik, de itt van helyette Imre, aki nagyot hall, amitől legalább olyan szórakoztató, mint Tóni. Amúgy nekem az összes közül ez a legszimpatikusabb fogyatékosság. Akik egyáltalán nem, vagy csak nagyon gyengén hallanak, sokkal békésebb és boldogabb embereknek tűnnek. Logikus: nem jut el az agyukba a sok szar.

Olvastam valahol, hogy nemsokára a nagyothallást is gyógyítani fogják. Nem kéne.

Ezen a videón Imre elmagyarázza, miért kell zsilettpengével kiszedni az emberek szemét.

Ez a technika egyébként az utcai portrérajz csúcsa, orosz fejlesztés, elvileg a leningrádi képzősöknek köszönhetjük, de az biztos, hogy a moszkvai Arbat-ról indult világhódító útjára.

Szergej

Szergej is rajzoló, orosz, aki magyar nőt vett el, és valahogy elintézte, hogy a füredi kempingben csak ő rajzolhasson, ezzel aztán nem lopta be magát a szívünkbe. De a múlt elmúlt, most érkezett vissza egy nagy útról, örültünk neki, és érdeklődve halgattuk, hogyan biciklizett keresztül Európán.

2009. augusztus 10., hétfő

Kézcsók, Szép nők



Még a blog legelején írtam Majoros új szövegét, amivel a csúnya fejű németeket szólítgatja ( "Mama Einstein? Papa Frank?") . Hallottam egy sokkal durvább és egyben sokkal kevésbé humoros verziót: Mama Gestanyó? Papa Gestapó?

Kedves Olvasóim, Timi és Vera bearanyozták a szombatot, miután kritikusaim Virág és Kriszta pénteken beezüstözték. Itt Füreden még magányosan is jó.

Szombaton fél 12 körül abbahagytam a rajzolást és Timivel, Verával és Kittivel elmentem a borhétre. A lányokat természeti élményekkel kecsegtettem, például, hogy megfigyelhetjük a védett Süsüt, vadászterületén, az ittas nők ingoványában. Süsü nem volt, a lányokat viszont megtámadta egy részegcsávó-falka, miközben én sorban álltam borért.

Végül minden jól alakult, letelepedtünk a vízpartra és a telihold bevilágított egy fodros fátyolfelhőt, magasan fölöttünk.