Van egy ilyen kis faház, tele különböző programfüzetekkel, meg szórólapokkal. Tibi elintézte, hogy éjszakára bepakoljuk oda a cuccainkat. Amikor pakolunk, a túristák azt hiszik, hogy ott dolgozunk, és a miénk a sok szórólap.
Reggel tízkor éppen pakolok, bent, a naptól átforrósodott házikóban, az izzadság csorog a hátamon, a fejem hasogat. A semmiből hirtelen egy zselézett csávófej néz be az ajtón:
- Szia, van programfüzeted a borfesztiválról?
-Szia, nincs, vagyis, én nem itt dolgozom, nem tudom van-e.
-És nem tudnál adni egyet?
-Nem tudok adni, mert nem tudom hol van, de délután háromkor jönnek akik itt dolgoznak.
-De...
-Háromtól van nyitva ez az iroda, akkor gyere vissza.
-Akkor adjál már egy olyan füzetet onnan a polcról....!
Visszateszem a nyomtatót az asztalra és az ajtó felé fordulok.
-Értsd már meg, hogy nem adok semmit öreg! De egy taslit azt kapsz ha nem hagyod abba azonnal ezt a hülyeséget!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése