Az elmúlt két napban kétszer is erre sétált egy kb. 17 éves afrikai-fekete - magyar, félvér lány, gyönyörű alakja, szép arca és annyira miniszoknyája volt, hogy még fényképezni is elfelejtettem. A Fekete Szépség mégsem ő, hanem Tibi gitárgyűjteményének új darabja egy éjfekete Les Paul Custom, mahagóni test, rózsafa fogólap, kecses, hosszú nyak gyöngyházberakással, arany szerelékek. Tibi az interneten vadászta tegnap, ma hozták meg Székesfehérvárról.
Úgy történt, hogy Tibi reggel óta türelmetlenül várta az érkezését, semmi munka nem volt, így az idő még lassabban telt. Délután kettőkor jött egy német anyuka két gyerekkel, és beültek Tibihez. Rá két percre érkezett a gyerek a hangszerrel. Tibi elkínzott arccal kifizeti és gyorsan bevizsgálja, németek várnak, Tibi visszaül a tábla mögé, gyerek elmegy.
A snellportré elvileg egy gyors rajz, de Tibi, ezt a fogalmat ma egy új dimenzióval gazdagította, mert bő fél óra alatt megrajzolta az egyébként másfél órás cuzit. Meg is dícsérték, hogy milyen gyors.
Tibi azt mondja, tudta, hogy ez lesz, mert mindig ez van. Megbeszéltük, hogy ez karmikus dolog, és attól lehet, hogy gyerekkorában, karácsonykor, amikor odaengedték a karácsonyfához, megnézhette ugyan az ajándékait, de nem játszhatott velük. Előbb meg kellett írni a leckéjét.
Remélem átjön a fotókon, milyen boldog a Tibi, egész nap kis mondókákat énekelt a gitár szépségéről és az ő szerencséjéről. Én mikor leszek ilyen boldog?
Kézbe vettem a hangszert, tényleg ritka szép darab. Tibi szerint az ötvenes években alakították ki ezt a nyakformát, ami azóta is a létező legkényelmesebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése