Tóni szól, hogy a hold teljesen máshol jár mint eddig. És valóban. És erről Tibinek valahogy a világvége jut az eszébe. Számos amerikai-tudományos világvége verziót ismerünk, nekem is van egy ötletem, amit szívesen látnék megfilmesítve:
a lényege, hogy valami kozmikus vagy egyéb fizikai és csillagászati probléma következtében, a gravitáció szép lassan elromlik. Néhány nap leforgása alatt, a bolygónk tömegvonzásának középpontja, a föld mértani középpontja helyett a déli sarkra, az Antarktisz közepére helyeződne át. Ezután minden, ami nincs lerögzítve, elkezdene arra gurulni. Az egyenlítőtől délre mindenki
csak kapaszkodna valamibe, északra pedig mindenki támaszkodna valamihez, vagy a földre hasalna, hogy ne guruljon le.
Még volna annyi idő, hogy az emberek nagy része, hihetetlen küzdelem árán ugyan, de sikeresen alkalmazkodjon, és akkor jönne hír, hogy a gravitációs középpont távolodik a bolygótól, majd pályára áll körülötte, és addig járja körbe, míg a föld teljes felszínét borító anyag egy földkörüli porgyűrűvé változik.
Na ezt akadályoznák meg az én filmem hősei, egy vakmerő küldetés során. És itt a hold, amitől a Tóni megijedt. Az előtérben egy festői cirrusfelhő:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése