Boldogság

A Boldogság térben és időben jól behatárolt helyen van, a 71-es úttól délre, a Tagore nevű sétányon, minden évben augusztus közepén. Tegnap este is sok ezer ember kereste és találta meg itt: a tüzijáték előtt és után is tömve volt a borhét. A borászokat is próbára teszi a sok boldog ember. Az aszófői Fodorvinnél traminit kértem, de rizlinget kaptam. Azért boldogan megittuk, de a második körnél mondom a lánynak, hogy most már tényleg adjon traminit. Kitölti, megkóstolom, de megint rizling, csak félszáraz és kicsit gyümölcsösebb.

-Ez nem tramini. Ez rizling.

A lány sértődött, pedig mosolyogva mondtam mint a Jim Beam reklám. Új poharakat tesz ki, kóstolgatunk. Kiderül, hogy a hűtőben egyáltalán nincs is tramini, de nem vallják be, csak látom, hogy sápadnak, mert így zárás előtt negyed órával szembesítem őket a ténnyel, hogy a 400 forintos rizlinget egész este 200 forintos traminiként adták el. Átmegyek a szőlősi Fodor pincébe, aminek csak a neve hasonló, a pult mögött borász áll. Ott kapok finom traminit és még mustot is viszek, meg zsíroskenyeret, hogy a Zsuzsival mindenünk meglegyen. Ez lesz a mi helyünk. Zsuzsinak külön szimpatikus a hosszúhajú rockercsávó, aki a főnök mögött minden este fullrészegen tesz-vesz.

Holnap a Fodorokkal alliteráló pincészeteket fogom ellenőrizni, az Ódort és a Koczort.